A csernobili atomkatasztrófa helyszínén készült hátborzongató képek még 30 évvel később is kísértenek minket. Milyen ma Csernobil?
1986. április 26-án egy rosszul sikerült biztonsági teszt robbanáshoz vezetett az ukrajnai Pripjatban található csernobili atomerőmű 4. reaktorában. (Abban az időben Pripjat a Szovjetunió része volt.) Ezután több tényező összeesküdött, ami több mint 100 radioaktív elem példátlan, széleskörű szétszóródását eredményezte a környező városokba.
Először is, az RBMK reaktorok, mint a csernobiliak, nem rendelkeznek olyan szigetelőszerkezetekkel, mint a beton- és acélkupolák. Másodszor, a robbanásból eredő tűz közel tíz napig égett, és tovább pusztította a reaktort körülvevő épületet. És végül, miután a levegő bejutott a reaktor magjába, a működő reaktorban a reakciókat mérsékelni hivatott grafitblokkok is kigyulladtak.
A robbanást követő órákban, napokban és hetekben radioaktív elemek, köztük plutónium, jód, stroncium és cézium szennyeztek egy nagyjából 150 000 négyzetkilométeres területet Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában. Ezeket az elemeket a szél hordozta, és később Svédországban és Finnországban, valamint az egész északi féltekén kimutatták.
Pripjat és a csernobili elzárt zóna
A mindössze három kilométerre lévő, mintegy 50 000 embernek otthont adó Pripjat teljes lakosságát evakuálták. Az evakuálásra azonban csak 36 órával a robbanás után került sor. Sokan nem fogták fel a katasztrófa nagyságát, és azt hitték, hogy csak néhány napig lesznek távol. A szennyeződéstől való félelem miatt sok holmit nem hozhattak magukkal, beleértve a családi háziállatokat sem. Sietős távozásuk egy olyan várost hagyott maguk után, amely ma úgy tűnik, mintha megdermedt volna az időben: egy baba fekszik a rozsdás játszótéri eszközök tetején, a szupermarketeket átvette a természet, az óriáskerék pedig végleg leállt.
A robbanást követő hetekben és hónapokban a becslések szerint összesen 120 000-200 000 embert evakuáltak a csernobili elszigetelt zóna néven ismert régióban, amely a helyszín 30 kilométeres körzetében, azaz nagyjából 1000 négyzetmérföldes körzetben helyezkedik el.
A régió várhatóan több ezer évig lakhatatlan marad. A radioaktív elemek közül sok gyorsan bomlott, de a legveszélyesebbek – a jód-131, a stroncium-90 és a cézium-137 – felezési ideje 8 nap, 29 év, illetve 30 év. A kémiában a felezési idő definíciója szerint ez azt jelenti, hogy 30 évbe telik, amíg a kezdeti cézium fele elbomlik. Ezután további 30 évbe telik, amíg a 30 éves határig megmaradt cézium fele elbomlik. Csernobil tanulmányozása során azonban a tudósok megtudták, hogy a cézium “ökológiai felezési ideje” – azaz mennyi időbe telik, amíg az elem ténylegesen eltűnik a helyi környezetből – sokkal hosszabbnak bizonyul. Miközben a vízellátás szennyezettsége javult, a talajban a radioaktivitás szintje továbbra is magasabb, mint amit a 30 éves felezési idő előre jelezne.
“Continue reading “Milyen ma Csernobil?” on QuickAndDirtyTips.com