Évekig Elisabeth Hasselbeck volt a “The View” magányos konzervatív hangja. De amikor a kamerák leálltak, ő már nem arra koncentrált, hogy igaza legyen a kérdésekben. Igaza akart lenni műsorvezetőtársaival. Nemrégiben a CBN leült vele beszélgetni egykori munkatársairól, a családjáról és a “fény” megtalálásáról.
“Tíz éven keresztül a The View asztalánál ülve, és egyedül tartva az asztal egyik oldalát a másik oldalon lévő négy hanggal szemben, az ember nagyon jó abban, hogy igaza legyen a dolgokban. És így most úgy érzem magam, mint egy visszaszerződő “jobbra-holic”, ahol “Hagytam elég teret ezekben a vitákban ahhoz, hogy eléggé tévedjek ahhoz, hogy igazam legyen az illetővel szemben?”” – mondja Hasselbeck.
A Point of View című új könyvében Elisabeth azokról a meglátásokról ír, amelyeket a “The View” egyetlen konzervatív társ-műsorvezetőjeként eltöltött idő alatt szerzett – valamint a “Survivor” és a “Fox and Friends” műsorokban töltött időszakáról.
“A Kolosséi levélben ezt olvassuk: ‘Hogy egységesek legyünk a szeretetben. És ez hogy néz ki? Úgy néz ki, hogy ‘Drága Istenem, tégy engem eléggé rosszá, ne ragaszkodjak a büszkeségemhez, és ne veszítsem el az igazságodat, ami a Te Igéd, de eléggé rosszá ahhoz, hogy meghallgassam a másik embert, és igazam legyen vele’. Mert nem hiszem, hogy Ő azt akarja, hogy rosszul viselkedjünk egymással. Biztos vagyok benne, hogy ez összetöri a szívét” – mondja.”
Elisabeth azt is megosztja olvasóival, milyen erős hitet és rugalmasságot oltottak belé a szülei már fiatal korától kezdve. “Egyszerűen jó szívük van. Nagylelkű szívük van. Egyszerűen szerették az embereket. Egyszerűen csak jól szerettek. Megbocsátóak voltak. Amikor elszúrtuk, megbocsátottak nekünk” – mondja. “Amikor tettünk valamit, ünnepelték, de nem olyan mértékben, hogy az büszkeséget keltett volna. Csak volt bennük ez az optimizmus és remény.”
Amíg a “The View”-ban szerepelt, Elisabeth a Rosie O’Donnell, Joy Behar és Whoopi Goldberg műsorvezetőtársakkal folytatott heves vitáiról vált ismertté, de azt mondja, a forgatáson kívül is jól kijöttek egymással.
“Whoopi és én nem gondolkodunk egyformán, de szeretünk egyformán” – mondja Hasselbeck. “Nagylelkű szíve van. Láttam, hogyan szereti a családomat, és láttam a szívét, és láttam, hogyan fogadja azokat az embereket, akik nem olyanok, mint ő, még engem is, aki nem úgy gondolkodik, mint ő. Lehet, hogy az elménk nem ugyanúgy működik, és nem ugyanúgy gondolkodunk bizonyos dolgokról, de azt hiszem, ami közös bennünk, az az emberek és a barátság szeretete.”
A “The View”-ban töltött időszak másik fénypontja a legendás Barbara Walters-szel való közös munka volt.
“Ő olyan, mint a műsorvezető anyukám és a professzorom egyben. Keményen szeretett engem időnként a munkában, és ezért nagyon hálás vagyok” – mondja. “Ha van egy mentorod, aki néha keményen, finomító módon bánik veled, az egy áldás. Amikor Barbarára gondolok, tényleg az jut eszembe, hogy milyen szeretetteljes volt, milyen természetes kíváncsisággal hallgatta a történeteiket”.”
Elisabeth-et 2013-ban elbocsátották a “The View”-ból. Nagyjából ugyanebben az időben diagnosztizáltak nála cöliákiát, ami arra késztette, hogy teljesen átalakítsa az életmódját, és írjon egy gluténmentes szakácskönyvet.
“Volt néhány egészségügyi ijedtségem is, amelyek nagyon stresszes időszakokban jöttek elő, így valóban úgy gondolom, hogy a stressz egészségtelen helyre taszítja a szervezetedet. Úgyhogy megpróbáljuk fenntartani az aktív és szórakoztató életmódot; ez Isten teste. Tudod, megpróbáljuk templomként kezelni, de van Oreo is a házunkban, tudod?”
A reggeli műsor, a Fox and Friends társ-műsorvezetése után Hasselbeck távozott, miután kimerültségi rohamokban szenvedett.
“Felébredtem, és szükségem volt Isten szavára, mégis megpróbáltam egyedül csinálni, mert nem voltam benne biztos, hogy elég képzett vagyok ahhoz, hogy ott legyek” – mondja. “Két éven keresztül három órát aludni egyfolytában egészségtelen, és önmagam legrosszabb verziójához vezetett. Azt hiszem, a Fox-tól való távozásom azt jelentette, hogy azt mondtam: ‘Feladom. Próbálkozom, nem akarom cserbenhagyni ezt a csapatot, de nincs meg bennem ez a képesség’. Ezt mondtam az utolsó napomon a Foxnál, és amikor bejelentettem: “Itt az ideje, hogy a gyerekeim és a családom kapja a legjobbat belőlem, nem pedig a többi részem.””
Most Elizabeth a férjével és három gyermekével él a Tennessee állambeli Nashville-ben. A közelmúltbeli életében bekövetkezett változások és átmenetek során Elisabethnek gyakran eszébe jutnak a “papírzacskós leckék”, amelyeket egy rajztanártól tanult.
“Megpróbáltam lerajzolni ezt a régi, gyűrött papírzacskót. Arra gondoltam: ‘Hogyan fogom lerajzolni ezt a zacskót a sok horpadással, repedéssel és árnyékkal. Erre ő azt mondta: ‘Nem azt kérem, hogy rajzold le a repedéseket, gyűrődéseket és repedéseket a táskán. Azt kérem, hogy nézd meg, hogyan esik rá a fény, és azt rajzold le. Rajzold le a fényt, és megrajzolod a táskát. És én megtettem” – emlékszik vissza Elisabeth.
“Szóval tényleg így gondolkodtam minden ilyen helyzetről, például: ‘Milyen fényt kap? Mert ez Isten szava és igazsága, és azt akarja, hogy lásd. A szörnyűséget nézed először, vagy a jót nézed először? Az élet mindig fog neked néhány görbét dobni, mint minden alkalommal. Lehet, hogy kirúgnak. Ez megtörténik. Lehet, hogy rossz irányba fordulsz. Ez is megtörténhet. Isten még mindig lát téged. És azt mondja: “Tekintsétek tiszta örömnek, testvéreim, amikor sokféle megpróbáltatással szembesültök, mert tudjátok, hogy hitetek próbája kitartásra nevel. A kitartásnak be kell fejeznie a munkáját, hogy érettek és teljesek legyetek, semmiben sem szenvedve hiányt. Boldog az az ember, aki kitart a megpróbáltatások alatt. Amikor olyan keményen dolgozol, hogy megpróbálsz átjutni, hogy rájössz, hogy egyedül nem tudod megcsinálni, és ott van a megadás.”